Eredmények Ahmet Yildiz ügyében

A saját édesapja lőtte le Ahmet Yildiz fiatal török meleg macit, mert az homoszexualitásával „szégyent hozott a családra”. Az ügy, amelynek tárgyalása szeptember elején kezdődött Isztambulban, az üsküdari kerületi bíróságon a tettes távollétében, az első, bíróság elé került homoszexuális „becsületgyilkosság” Törökországban.

A 26 éves fiú éppen másnapi fizikatanári államvizsgájára készült 2008. július 15-én este, amikor elment hazulról kiszellőztetni a fejét és fagyit hozni magának és 44 éves kedvesének, a németországi Kölnben élő, de ugyancsak török származású Ibrahim Cannak. Can egyszercsak több lövést hall, kiszalad, és látja, amint haldokló kedvese autójával hátrafelé nekiütközik a falnak.

Ahmet Yildizre egy másik, elhaladó fekete autóból adtak le több lövést. Szemtanúk az apára, Yahya Yildizre illő személyleírást adtak a gyilkosról, ráadásul a mobilhívások nyomon követése is igazolta a gyanút. A 49 éves apa szökésben van, legutóbb Irakból fogták mobiltelefonjának jelét. A gyilkosság családi háttérére utalt az is, hogy a hozzátartozók szokatlanul hosszú ideig megtagadták a holttest átvételét a hullaháztól.

A török rendőrség eleinte megpróbálta eltussolni, elbagatellizálni az ügyet; a koronatanút, a lövöldözésben megsérült nőt, egy szomszédos kávéház tulajdonosnőjét megfenyegették, hogy ne üsse bele az orrát az ügybe, ha jót akar. Mivel nem volt hajlandó hallgatni, később rálőttek az ő üzletére is.

A török rendőrség végül emberi jogi aktivisták erőteljes követelésére, az igazságszolgáltatás érdekében indult nemzetközi kampány nyomán göngyölítették fel az ügyet, bár Ahmet meleg élettársa „nem vár sokat” a bíróságtól. Ibrahim Can szerint a bájos medvebocs még ma is élne, ha a hatóságok komolyan veszik a feljelentést, amelyet a családja ellen tettek halálos fenyegetések miatt.

A Törökország délkeleti részéből származó kurd család ugyanis képtelen volt elviselni a fiú nyíltan vállalt homoszexualitását, nemzetközi melegjogi tevékenységét (2007-ben San Franciscóban õ képviselte Törökországot egy melegkonferencián).

A biztosítékot az verte ki végképp, amikor nyíltan a családja elé tárta kapcsolatát a Kölnben élõ Ibrahim Cannal. A szülõk szerették volna orvos által „kigyógyíttatni” Ahmetet a homoszexualitásból, egy időre rokonok „felügyelete” alá helyezték, telefonon gyalázták, halállal fenyegették.

Nem sokkal halála előtt Ahmet Yildiz internetes fórumokon még arra biztatott más török melegeket, hogy hagyjanak fel az alakoskodással és büszkén vállalják valódi énjüket. Részletesen leírta saját harcát is maradi szüleivel. „Igen, büszke vagyok arra, hogy megszabadultam a hazugsától. De tudnotok kell, hogy kemény csatát kell megvívnotok, és ne bújjatok elõ, ha úgy gondoljátok, hogy a családotok nem fogadna el”.

A kegyetlen gyilkosság után a hatóságok tétlensége láttán nemzetközi kampány indult annak érdekében, hogy szolgáltassanak igazságot a szülei által eltaszított, sőt megölt fiúnak. Az interneten „Ahmet Yildiz is My Family” néven emlékhonlap létesült a részvétnyilvánítások és az igazságtétel kikövetelése céljából. A 26 évesen saját szülei által halálba küldött Ahmet Yildiz tragédiája az elvakult homofób gyűlölet nemzetközi jelképévé vált.

Az ügyészségi vizsgálat megállapította, a fiatal macit saját édesapja „vadászta le”, aki 1000 kilométert utazott, hogy agyonlője fiát Isztambul egyik régi negyedében. Szociológusok szerint ez volt az első olyan, nyilvánosságra került eset, amelyben egy homoszexuálist öltek meg „a család becsületének védelmében”.

Az áldozat egyik unokatestvére, Ahmet Kaya szerint Ahmet Yildiz egy mélyen vallásos és tehetős sanliurfai (Délkelet-Törökország) kurd család egyetlen fia volt. A fiú, aki jeles fizikahallgató volt és tanárnak készült, évfolyamtársait korrepetálta, hogy többletjövedelemhez jusson független életviteléhez. A másság nyílt felvállalása a patriarchális törzsi családban a vallási és családi becsület megsértésének netovábbjának számított, még akkor is, ha szülei imádták.

Az unokatestvér szerint az apa azt követelte Ahmettől, hogy térjen vissza falujába és orvossal vagy pappal „gyógyíttassa ki magát” homoszexualitásából, nősüljön meg, de Ahmet nemet mondott. „Ahmet minden másnál jobban szerette a családját, és gyötrődött, hogy fájdalmat okoz nekik, de végül úgy döntött, hogy marad az, aki”.

A család becsületén foltot ejtõ lányok megölésének a törzsi hagyományokhoz ragaszkodó kurd családok rendszerint nagy nyilvánosságot adnak, hogy mindenkinek értésére adják, sikerült lemosni a szégyent. A homoszexualitás miatt elkövetett becsületgyilkosságok azonban láthatatlanok maradnak, mert a homoszexualitás a legvégső tabu, nemcsak a családra hoz szégyent, de kihívást intéz a férfiidentitás koncepciója ellen is, amelyen pedig a helyi közösség szerkezete alapul.

Írta:

Zoli, a gaybears.hu alapító szerkesztője.

5 hozzászólás

  1. bubikov
    2010-01-07
    Válasz

    Szörfözgettem kicsit török meleg oldalakon érdekes dolgok vannak, olyan hírességük is van aki mar az 1950 es években nyíltan felvállalta “máshova tartozását ZEKI MÜREN néven futott, eszméletlenül sikeres es keresett sztar volt haláláig 1996 , több mint 200000 ezren látogattak el BODRUMBA ahol élt halála után, de ott van Bülent Ersoy aki mar híressé válása után operáltatta át magát nővé /ha rákerestek képre elég szörnyen néz ki de mmm/ ma is sikeres Tv show műsorok sztárja .Divattervező CEMIL IPEKCI aki radikális politikusokat támogat etc .De amint látjátok ennek semmilyen ereje nincs, főleg egy olyan területen ahol teljesen a tradicionális szokások irányítják az embereket.

  2. bubikov
    2010-01-07
    Válasz

    Úgy gondolom a felvilágosításnak nagyon nagy haszna lenne? “menj el fiam a paphoz majd az ki szedi belőled a buziságot” primitív egyszerű agyú emberek gondolkodnak igy akik betegségnek gondolják, sajnos nem ez volt az első ilyen tragédia és biztos vagyok abban is, hogy nem is az utolsóként fogják számon tartani…

  3. bubikov
    2010-01-07
    Válasz

    Eh szerintem apuka nem is tudta mi is az a homofóbia csak valami hatalmas szégyenérzet illetve tradicionális dolgok miatt történhetett meg ez a tragédia, na de iszlám világ sem egyszerű történet nagyon disszonáns érzést vált ki belőlem mikor azt látom hogy szórakozó helyeken teázókban csak férfiakat fiukat látsz sőt még azt is lathatos, hogy kisujjuk összefonásával sétálgatnak nah nem mintha szeretném de itthon csináljuk mar ezt meg rögtön lebuziznak, ott nem tortenik ez meg elfogdják fel sem merül bennük hogy ez mar valaminek a kezdete lehet 10-20 éveket töltenek el egymás társaságában, barátságában ott már több van mint haverság érzelmi síkra terelődnek a dolgaik és utána?

  4. Stoned25
    2010-01-02
    Válasz

    …idő kell!

    Lemaradt a vége.

  5. Stoned25
    2010-01-02
    Válasz

    Rejtőzködéssel csak megerősítjük a többségi társadalomban, hogy a melegség, mint olyan ritka és szégyellni kell! Ha többen bújnánk elő, akkor lassan általános lenne, és kisebb visszhangot váltana ki. Én régen vállaltam magam és semmi olyan atrocitás nem ért, amit Kaliee itt leírt. Az irreálisan pesszimista és elrettentő példa. Maximum Bulgáriában, vagy más balkáni országba állná meg a helyét. Vagy olyan mélyen vallásos országban, mint Törökország.

    Optimista vagyok és remélem 20-30 év múlva már korrekt viszonyok lesznek itthon is a melegek számára, de a Törököknek, illetve a hozzájuk hasonló országoknak még sokkal több…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük