Tom of Finland

Ez az év különleges jelentőséggel bír nemcsak Finnország, hanem az egész európai meleg közösség számára: az ország ötödik legnagyobb városa, Turku lett az Európai Unió kulturális fővárosa. De mit jelent ez nekünk, meleg maciknak? Mi közünk lehet ehhez a hideg, északi kikötővároshoz? Turkuban született ugyanis 1920. május 8-án Touko Laaksonen – az a férfi, akit a világ Tom of Finland néven ismer, és akinek homoerotikus rajzai évtizedeken keresztül formálták a meleg férfikép ideálját. És ha van valaki, aki megtestesíti a férfias, erőtől duzzadó, szőrös és izmos karaktert, amely annyi maci szívét megdobogtatja – akkor az Tom of Finland.

Tom of Finland első alkotásait a Finn hadsereg katonái inspirálták. A második világháború idején ő is szolgált, és ott szerzett élményei – az uniformis, a fegyelem és a rejtett erotika világa – örökre megmaradtak művészetében. Az igazi áttörést azonban 1956 hozta el, amikor az amerikai Physique Pictorial magazin címlapján megjelent egy rajza: egy izmos, bajszos favágó, akinek tekintete egyszerre volt kihívó és büszke. Innen indult el a legenda.

A kiadvány szerkesztője adta neki a Tom of Finland művésznevet, és ettől kezdve Touko kizárólag rajzolásból élt – nem is akárhogyan. A hatvanas-hetvenes évek meleg kultúráját Tom karakterei határozták meg: motorosok, bőrfiúk, tengerészek, rendőrök – mindannyian erőt, férfiasságot és nyílt szexualitást sugároztak. És mindannyian olyanok voltak, mint a meleg macik ideáljai: szőrösek, vaskosak, tekintélyt parancsolóak.

Tom of Finland munkásságát sokáig nem ismerték el hazájában. Finnországban egészen 1971-ig büntetendő volt a homoszexualitás, és még azután is évtizedekig tartott, míg a teljes jogegyenlőség elérkezett. Talán ezért is különleges, hogy idén – pontosan húsz évvel Tom halála után – épp Turku, az ő szülővárosa lett az európai kultúra egyik központja, és ezzel együtt végre hazája is tiszteletét tette a művész előtt.

A Turku 2011 eseménysorozat keretében több kiállítás, performansz és előadás is foglalkozik Tom of Finland művészetével. Suvi Innilä, az esemény művészeti vezetője kezdetben kételkedett abban, hogy ezek az erotikus rajzok beleférnek-e a „fősodratú” kultúrába. Ám az eredeti művek megtekintése után megváltozott a véleménye: szerinte Tom munkássága nemcsak esztétikai, hanem társadalmi jelentőséggel is bír.

Durk Dehner, a Tom of Finland Foundation alapítója szerint ezek a művek egyszerre pornográfok és művésziek – és éppen ez adja a jelentőségüket. Kevés művész mondhatja el magáról, hogy egyszerre szerepel a New York-i Modern Művészetek Múzeumában és szexshopok falán.

Tom of Finland művészete azt mutatta meg, hogy lehetünk melegek, férfiasak, erőteljesek és büszkék egyszerre – nem kell bujkálni, nem kell kompromisszumot kötni. A karakterei nem alávetettek voltak, hanem uralták a teret – és ez a szemlélet forradalmi volt az akkori időkben. A rajzai mögött mindig ott volt a természet, a skandináv életvitel, a szaunák világa.

A nyolcvanas évekre Tom munkái is sötétebb színeket kaptak. Az AIDS-járvány megjelenése mélyen megrázta, és rajzaiban már megjelent a védekezés fontossága: sok képén a szereplők óvszert viselnek – ez nemcsak művészi döntés volt, hanem társadalmi felelősségvállalás is.

Tom of Finland 1991-ben hunyt el, de munkái azóta is inspirálnak. A divattervezők – köztük Jean Paul Gaultier –, zenészek – mint Freddie Mercury – és számtalan képzőművész merített a stílusából. És persze mi is: meleg macik, akik végre láthattuk magunkat szexinek, erőteljesnek, büszkének – nem valami megbélyegzett, lesajnált szerepben, hanem ünnepeltként.