Maciemancipáció

„Melegnek lenni természetes dolog!” – A meleg kultúrák közül a macik szubkultúrája képviseli ezt leginkább. Két szempontból szeretnék gondolatébresztő szándékkal hozzászólni ehhez a témához. Az egyik az, hogy a mi kultúránkban ez még csak álom. A többségi kultúra hallani sem akar a melegek létezéséről. A másik az, hogy ez változni fog.

Egy ír barátommal beszélgettem a hazai helyzetről, ő mondta, hogy náluk is elképzelhetetlen volt mondjuk 20 évvel ezelőtt, hogy a szomszédság vagy a tágabb családi kör elfogadja valakiről, hogy meleg. Ma már inkább azt nézik ki, aki megütközik ezen. Azt üzente a magyar melegeknek, hogy vélhetően küszöbön a nagy változás. Ma még arról szól a média vagy a politika, hogy ugyan kik ezek, mit akarnak… Pár év múlva majd arról fog szólni, hogy mi is rendes emberek vagyunk… Az aki kirekesztő közhangulatot szeretne tudni maga körül, talán az a nem normális.

Az, hogy a hazai média ennyit foglalkozik a melegekkel, része lehet annak a folyamatnak, amely során az egyszerű ember felfedezi a melegek létezését. Nincs messze az a kor, amikor el is fogja fogadni természetesnek. Szerethetőnek. Emberinek.

Azokban a kultúrákban, ahol természetes viselni ezt az identitást, ott sem volt ez mindig magától értetődő. Az elmúlt 20-50 év hozott olyan változásokat, amely segítette az elfogadási folyamatot. Megelőzte ezt sok más szubkultúra emancipációs küzdelmeinek sikere. A századelőn a nők vívtak ki szavazójogot. A munkásmozgalmak kiharcolták az emberi léthez – az emberi méltósághoz mérhető normális bérszínvonalat. (mármint nyugaton) A feketék és más színes bőrűek megharcoltak az emberi méltóságukért. A nyugati társadalmakban a fogyatékkal élők felé kellő érzékenységgel fordul a társadalom, és még sorolhatnánk napestig.

Általában a meleg mozgalmak felelősek azért, hogy milyen emberképpel jelennek meg ebben az emancipációs küzdelemben. A szélsőjobb, mint a többségi kultúra önjelölt lelkiismerete, simán ráerőltetné azt a képet a melegekre, ami a travik színes tollboás polgárpukkasztó világa.

Talán az lehet a maci kultúra és a harsány meleg szubkultúrák közötti különbség, hogy a maciknál nem feltétlenül jelenik meg sőt, egyáltalán nem jelenik meg külsőségekben a másság, a meleg identitás képviselete.

A maci szórakozóhelyeken olyan férfias pasikkal találkozol, akik nem felelnek meg a többségi társadalom meleg képének. Nem affektálnak, szemmel láthatóan nem diétás kólán élnek. Ránézésre egyáltalán nem különböznek más férfiaktól. Sem a viselkedésük, sem a megjelenésük nem hivalkodik harsányan másságukról.

Egy meleg barátom megmutatta egy unokatestvérének az egyik macis oldalt. Teljesen le volt döbbenve a „hetero” a málnásban, hogy itt csupa olyan férfi van, aki nem felel meg a benne élő meleg sztereotípiának. Ez a hozzáállás egy kicsit más viszonyt jelent magához a mássághoz. Ha természetesnek fogadom el a saját másságomat, akkor, nem feltétlenül kell napi szinten megharcolni ezért, hogy elfogadjanak. Talán ettől könnyebben el is fogadnak! Meleg vagyok és kész! Ennyi! Ha ez Neked nagy csoda, tartson 3 napig!