Főzés a macikkal

A meleg maciknak szóló szakácskönyv ötlete elsőre elég furcsán hangzik: tényleg másképp főznek a melegek mint a heterók? A régi próbálkozások ezt simán alátámasztják – az 1960-as évek amerikai meleg szakácskönyvei még viccesek is lehettek a túljátszott, gúnyos stílusukkal, de a modernebb, „Főzés melegeknek” című könyv már annyira nyálas, hogy az ember inkább visszabújna a rejtekhelyére, vagy áramütést kérne, hogy kitörölje magából a férfiak iránti vonzódás minden nyomát.

Ezért fontos leszögezni: a „Cooking with the Bears” – azaz Főzés a macikkal – nem a meleg maciknak szól, hanem a meleg macik által készített receptek gyűjteménye. A könyv a főzést használja ürügynek, hogy bepillantást engedjen ennek a meleg közösségnek a világába. Az étkezési szokásaik alapján a hasukra nézve egyértelmű, hogy nem salátán tengődnek és nem számolják a kalóriákat, mint az edzőterem-imádók, akikkel egyébként ugyanazt a vonzalmat osztják.

A könyv szerzője, az olasz fotós Angelo Sindaco pont a konyhán keresztül akart bejutni a macik világába. „Két éve jött az ötlet” – mesélte, „Egy olyan világot akartam bemutatni, ami főleg a heteró közönség előtt szinte ismeretlen, és ehhez a legegyszerűbb, mindenki által ismert kulcsot használtam: az ételt. Nagyot rúgtam a megszokott, mesterkélt szakácskönyv-képbe, ahol csak híres szakácsok vagy az ötvenes évek háziasszony-képét idéző nők szerepelnek.”

A Főzés a macikkal című könyvben magányos vagy párban élő macik osztják meg a saját házi receptjeiket, amik erősen olasz hagyományokon alapulnak: szicíliai lasagne, bucatini paradicsomos-szalonnás szósszal, tagliatelle húsos szósszal, másféle padlizsános étel, aztán a szokásos súlyos édességek, mint a krémes túrókrémes mennyország vagy a söröskeksz-torta. „Bejártuk egész Olaszországot, és olyan konyhákban voltunk, amik a legszebbek és a legborzalmasabbak voltak, amiket csak el tudsz képzelni – de az étel mindig első osztályú volt” – emlékszik Sindaco. A könyv alcíme ironikusan azt ígéri: „egészséges receptek szőrös férfiaktól”. Olaszországban azt mondják: ami nem öl meg, az meghízlal. Tehát amíg élvezed, addig rendben van. Ja, és a tészta egyébként nagyon egészséges!

A könyv kihívó hangulata már a borítón látszik. A fotókon ott van a meztelen bőr, a merész pózok és a nyílt férfiúi utalások, de mindez humorral. „Főleg egy kihívó könyv. Vannak, akik felháborodnak: ’Meleg, szőrös férfiak főznek együtt? Megőrültél?’ Pont ez volt a cél. Mások izgalmasnak találják, nekik jó. A legjobb barátom, Andrea Signori hatalmas segítség volt, hogy ne essünk bele a szokásos meleg férfiúi sztereotípiákba. Érdekes, hogy rengeteg nő veszi a könyvet világszerte és lelkesen támogatja.”

A Főzés a macikkal képi világa messze van a szokásos fényes, csillogó szakácskönyv-fotóktól. Sindaco szerint ez inkább nyers és lázadó: nincs cuki porcelán, kockás terítő, vidéki konyha. Helyette egyszerű, barátságtalan, sőt piszkos helyszínek, de pont ezért sokkal élettel telibbek és valóságosabbak. A fotós nem javítgat semmit képszerkesztővel, „száz százalékban javítás nélkül”. „Mert szar vagyok javítgatni. Ha a kép rossz, majd sikerül a következő. És utálom azokat a férfiakat, akik állandóan a ’régi fényképezőgép versus új’ dumával jönnek. Bármilyen gépet használok, bármilyen körülmények között, akár a gyenge telefonommal is. Inkább a kreatív folyamatra koncentrálok.”

A férfiasság és az étel mellett az teszi igazán különlegessé a könyvet, hogy emberi történeteket mesél. Ott van Enzo, aki egy gyorsétterem-láncnál dolgozik és babafigurákat gyűjt. Ilario, aki rögbizik és a család hivatalos szakácsa. Vagy Mauro, a mentősofőr, aki titokban divattervező akar lenni. Olyan férfiak, akik elfogadták a testüket úgy, ahogy van, és képesek voltak elutasítani a mainstream szépségképet. Ahogy Angelo Sindaco mondja: „valahogy mind hihetetlenül király emberek”.